Szervusztok kedves magyarok!
Azért kezdem el ezt a blogot, mert szeretném én is elmondani a tapasztalataimat a spanyolországi járványhelyzetről. Olvastam más ilyen témájú írásokat, és csodálkozom a hangvételen, a félelemkeltésen.
Hatan jöttünk Malagába 2011 nyarán. Ma már kilencen vagyunk, két házastárssal és egy unokával bővült a család. Sok mindennel próbálkoztunk az eltelt csaknem egy évtized alatt, végül a turizmusnál kötöttünk ki négy évvel ezelőtt, Ami most éppen nincs. És ki tudja mikor lesz megint. Abban bízhatunk, hogy a belföldi turizmus viszonylag hamar megindul majd a veszélyhelyzet lefújása után, ės megint lesz jövedelmünk.
2012 óta egyéni vállalkozókként dolgozunk, mindig figyeltünk arra, hogy befizessük a seguridad socialt (TB), meg az adókat. Amikor terhesség és szülės vagy betegségek voltak, az egyik fiam pl. itt küzdött meg a rákkal, 2 kör kemoterápia, sugár es őssejt beültetés során egyszer sem volt várólista, sem paraszolvencia - viszont a Mutua (kötelező magán biztosító, ahova a seguridad socialra befizetett pénz egy része kerül) 18 hónapig utalta a minimálbér 80%-át, ami akkor 650€ körül volt.
Most, természetesen mi is ott vagyunk azok között, akiknek a vållalkozása ellehetetlenült. Március 14-én hírdették ki a veszélyhelyzeti intézkedéseket, amit 29-én még tizenöt napra meghosszabbítottak. Március 20-án beadhattam a kérelmeket a biztosítóhoz a kéthavi rendkívüli segélyre, mivel nem működhet a vállalkozás. Ez úgy elérhető, a minimálbér 70%-a, 661€, hogy megmarad a vállalkozás folytonossága, nem kell lemondani. Ehhez semmit nem kellett csatolni, online intézhető, csak nyilatkozni kell az adatok valódiságáról. Tegnap igényelhettünk állami garanciával bíró COVID-19 nevű kedvezményes vállalkozói kölcsönt, 5000€-t, ahova már kellett mellékelni a könyvelési dokumentumokat. Az első évben havi 12€ a törlesztés, aztán havi 102€ lesz.
Az első intézkedések között volt a jelzálog kölcsönök fizetési moratóriuma az év végéig, illetve egy gyors munkanélküli segély, azoknak, akiket nem bocsátottak el, de felfüggesztették a munkaszerződésüket a bezárt vállalkozásoknál. Tegnap jött ki a szociális intézkedési csomag, amit a podemosos miniszterelnök helyettes, az Iglesias hírdetett ki, ő volt a jó zsaru. A Sanchez mindig a korlátozásokat jelenti be . Tehát 6 hónapig senkit nem lehet kirakni a bérelt lakásából, ha lejár a szerződése, automatikusan meghosszabbodik, ės a bérleti díj nem emelhető. Az alapvető szolgáltatásokat - villany, gáz, víz- mindenhol biztosítani kell. A kormány kimondta, hogy senkit nem hagynak hátra, a legfontosabb az emberek élete, túlélése, nem a gazdasági megfontolások. Azt majd rendbehozzák, ha vége lesz. Lehet egyezkedni a bérbeadókkal, lehet ilyen célra mikrohitelt felvenni, és lehet egyszerűen nem fizetni... A bérlői szindikátus szerint: No cobramos no pagamos! Ha nem keresünk, nem fizetünk. Senki nem mutatott még nekik olyan felmérést, hogy a lakástulajdonosnak kenyérre kell a bérleti díj, ellentétben a bérlők családjával, akiknek most nincs, vagy csak jelentősen kevesebb a jövedelme. Aki befektetésnek vette az ingatlant, annak nem kell törleszteni idén, aki meg pl örökölte, az kaphat jelzálogot a vagyonára, ha a bérleti díjból élt volna mégis. Szinte mindenki kérhet az önkormányzatoktól egyszeri segélyt, max.900€, még a házartási alkalmazottak is.
Itt Andalucíában a kijárási tilalmat az emberek komolyan veszik, bár eddig elég sokat esett az eső, az is segített. A rendőrök főleg azt ellenőrzik, hogy ne menj a playára, meg egy ember menjen be egyszerre a boltba. Ne menj futni, meg bulizni,meg ilyenek. Csak igazolt esetben lehet a települések között közlekedni, egy ülés sorban egy emberrel. Az üzletekben minden van, egyszer nem volt a Lidlben citrom. A férjem napi egyszer megy a kutyával sétálni, hogy Alfa ne csak a patioban végezze a dolgát, és mozogjanak egy kicsit. Heti kétszer megy bevásárolni. Én és a velünk lakó legkisebb fiam, valamint a menyem és az unokám a bölcsi és iskola bezárás, március 12 óta nem voltunk az utcán.
Ma hoztak egy amazonos csomagot, a fickón nem volt semmi védő felszerelés. Eszembe sincs hülyėskedni a fertőtlenítgetéssel. Ki csinál ilyet? Hipóba áztatni a tojåst?! Mi, ameddig volt vendég, március elejéig, naponta fogdostuk a kínaiak meg olaszok, meg mindenki ágyneműjėt, mostuk utánuk a fürdőt, wc-t. Ha elkaptuk, már rég túl vagyunk rajta, a lázunk és köhögésünk nincs benne a statisztikában. Itthon vagyunk, tervezzük, hogyan tovább. Tartjuk a kapcsolatot a családdal és ismerōsökkel itt és Magyarországon. Olvasunk, játszunk, sütünk-fōzünk, megnézünk minden filmet és sorozatot, ami eddig kimaradt. A házban, ahol lakunk, csend van, nyugalom. Este nyolckor a teraszon tapsolnak a lakók az egészségügyi dolgozók munkájáért. A vejem orvos, a kórházban dolgozik, maszkban és védõruhában, de van heti 2 szabadnapja. Állítólag itt már tetõzött a járvány, csökken a megbetegedések aránya és elkezd nõni a gyógyultak száma. Meglátjuk. Ha tovább tart a karantén, azt is kibírjuk. Azt érzem, hogy nem hagynak magunkra.
