Március 12 óta nem voltam az utcán, a kutyasétáltatást, szemét kivivést, boltba menést a jobban rászoruló végzi. Azt vettem észre, alig van már zoknim. Valahova eltűntek, ami meg a kezembe akad, abban már nincs anyag. Mintha magamat nem látnám a fiókban.

Ülök, fekszem, merengek. Mellettünk lakásfelújítás, kalapács, flex, dohányzás, a medencénél fűnyíró. Antonio nyomja egész nap, mert megteheti. A tenger legalább most kék, nyugodt, a teraszról vistamar, a nagy levelű akármilyen fa teljesen visszavágva, nem takar.

Amikor majd keletről a parti úton beérünk Malagába, újra érezni fogom azt, ami már kilenc éve minden alkalommal elfog, hogy ez mennyire szép, milyen jó, hogy vannak ilyen helyek a földön, és milyen jó, hogy én is itt lehetek, láthatom. A hosszú parti sétány a ragyogó kék víz mentén, pálmák, leanderek, chiringitók, amíg beérünk a kikötőig. Fénylő, modern fehér épületek, árkádok és a park. A gyönyörű, egzotikus park, banánokkal, virágokkal, a világ minden tájáról érkezett fákkal, cserjékkel. Az erődök alatt a rózsakert narancsligettel, szobrokkal. Aki erre járt, már mind le lefotózta magát ezeken a helyeken. Most néptelen a sétány, maguknak virágzanak és illatoznak a rózsák is. Szerencsére januárban még kimentem megnézni az ibolyákat, ott voltak megint, aztán március elején a lila akácok tömegei. Utoljára a botanikus kertben voltunk kirándulni, fotózni az akác alagutat. Akkor kezdett virágozni az akác, még nem voltak teljesek a fürtök, nem pattantak ki a zöld levelek, nem döngtek a méhek ezrei. Mostanra rég elvirágzottak, gondolom. De az arborétum árnyas fái, ami különlegessé teszi a helyet, ha a forró, sivatagi nyarakon feljövünk, és sétálunk a kis patak mellett, megvárnak, újra lehet majd érezni, hogy ez is Európa azért, bár májustól októberig nem esik az eső. De ez a tenger nem az Adria. Innen sokszor látszik az Atlasz, és csak néhány napig, szerencsés években néhány hétig meleg a gyorsan mélyülő víz. Bezzeg Gradoban – ültünk a sekély forró vízben az apály idején és néztük a rákocskák életét az iszapban. Trieszt közelebb volt. Nemcsak földrajzilag, hanem szellemiségében, történelmében, az emberek szokásaiban, a város kialakításában, az épületek sorában. Hogy megvan az Andrássy út fele a tengerparton. Ott is vannak pálmák, leanderek, de van Miramar kastély is a parti sziklán, és csak egy óra Velence. Van fűtés a házakban, és a nappalit is beleszámolják a szobák számába az ingatlan hirdetésekben. Most ott is üresek az utcák, nincs tömve a központból a hegyre feljáró villamos, zárva van minden.

Mindenhol ahol járok, felfelé nézek, a házak, paloták korát, kialakítását, díszítéseit, az idő nyomait figyelem. Régen kezdtem ezt, amikor még pesti voltam – mert pesti voltam, nem budai. Bár éltem a másik oldalon is, de az Óbuda volt az amfiteátrum mellett, nem volt igazi. Ha valahova mentem, mindig Pestre mentem. Akkor jártam sokat gyalog, mikor Angyalföldön éltünk, és Eszter is elment óvodába. Olyan szabadság érzésem volt, amíg mind a három gyerek valamilyen intézményben volt ebéd utánig, hogy ki kellett használnom. Nem mosni, takarítani vagy ilyesmi, hanem menni. Sokat. Busszal a Hősök teréig, onnan aztán gyalog. Végig az Andrássyn, az Oktogonnál dőlt el, hogy kis kör lesz, vagy nagy kör. Ha kis kör, mert kevés az idő, balra, a körútra, el a Blaháig, megint balra a Rákóczi úton el a Keletiig, majd busz végállomás és haza. Ha nagy kör volt, akkor tovább az Andrássy úton, át a Deák téren, ki a Váci utca elejére, végig menni rajta a Ferenciek teréig. Ha volt pénzem rá, akkor itt, nagyon közhelyesen benyomtam egy franciakrémest a Jégbüfében. Bizony. Aztán ugyanolyan jó tempóban, nem baktatva, Kossuth Lajos utca, Rákóczi út, busz. Akkoriban nem voltam kövér. Mindvégig néztem a házakat, a homlokzatok oszlopait, timpanonjait, faragásait. Szerettem nagyon.

Szeretem ezt is itt. Szeretném. Szeretném már.

Néhány gondolatot szeretnék megosztani az AirBnB tulajdonos Mr Chesky sajtóban megjelent leveléről, amelyben 25%-os visszatérítést ígér a vendéglátóknak a koronavírus miatt lemondott foglalásokra a március 15 és május 31 közötti időszakra.

A levél egy félmondata szerint: a lemondási politikában alkalmazott összeg 25%-át térítik vissza. A legszigorúbb lemondási feltételek szerint is maximum 14 nappal a foglalási időpont előtti lemondásnál jár vissza valamennyi pénz a szállásadónak. Az ennél korábbi lemondásokra nem jár semmi, a vendég visszakapja a teljes összeget (természetesen az alkalmazásnak fizetett díj nélkül). A mostani felajánlás szerint, tehát annak van reménye némi pénzhez jutni, akinek néhány nappal az érkezési időpontok előtt mondták csak le a foglalásait. Természetesen ez csak néhány március végi foglalásra lesz érvényes, hiszen a kijárási és utazási megszorítások, határzárak hatására márciusban mindenki lemondta az áprilisi, májusi foglalásait. Tehát az 1-2 hónappal előbb lemondott foglalásokra ezelőtt sem járt semmi, és a hangzatos bejelentés után sem fog.

Most nézzük a nagyságrendet. Az AirBnB alkalmazásán több mint 2 millió meghirdetett szálláshely van. A március 15 - május 31 közötti időszakra, 77 napra ez a 250 millió dolláros összeg szállásonként 1,62 $/nap jelent, 125$ két  és  fél  hónapra. Az így igen nagy segítség lesz mindenkinek, aki egyáltalán jogosult lesz rá. Nyilván nem ők tehetnek róla,  hogy meghalt a turizmus, és ki tudja mikor lesz megint.

De ez az álságos, önfényező, brand mentő bejelentés akkor is bosszantó. Kevesebb, mint 1 napi bevételét ajánlja fel nagy hírveréssel a cég, amivel csak még inkább rontja a platformon megjelenő szállásadók többségének AirBnB-vel eddig sem nagyon jó viszonyát, hiszen sokan most azt gondolják,  lesz valami kis kártérítés. Ráadásul tovább szítja az emberek ellenszenvét a rövidtávú szálláskiadók iránt, akiknek szerintük most is egy kalap pénz ömlik a zsebükbe semmi munkával.

 Inkább vettek volna lélegeztetőgépeket kórházaknak, és azzal reklámoznák magukat.

  texto citado

Szervusztok  kedves magyarok!

Azért kezdem el ezt a blogot,  mert szeretném én is elmondani a tapasztalataimat a spanyolországi járványhelyzetről. Olvastam más ilyen témájú írásokat, és csodálkozom a hangvételen, a félelemkeltésen.

 Hatan jöttünk Malagába 2011 nyarán. Ma már  kilencen vagyunk, két házastárssal és egy  unokával bővült a család. Sok mindennel próbálkoztunk az eltelt csaknem egy évtized alatt, végül a turizmusnál kötöttünk ki  négy évvel ezelőtt, Ami most éppen nincs. És ki tudja mikor lesz megint. Abban bízhatunk, hogy a belföldi turizmus viszonylag hamar megindul majd a veszélyhelyzet lefújása után, ės megint lesz jövedelmünk. 

2012 óta egyéni vállalkozókként dolgozunk,  mindig figyeltünk arra,  hogy befizessük a seguridad socialt  (TB), meg az adókat. Amikor terhesség és szülės vagy betegségek voltak,  az egyik fiam pl.  itt küzdött meg a rákkal, 2 kör kemoterápia, sugár es őssejt beültetés során egyszer sem volt  várólista, sem paraszolvencia - viszont a Mutua (kötelező magán biztosító, ahova  a seguridad socialra befizetett pénz egy része kerül) 18 hónapig utalta a minimálbér 80%-át, ami akkor 650€ körül volt. 

Most, természetesen mi is ott vagyunk azok között, akiknek a vållalkozása ellehetetlenült.  Március 14-én hírdették ki a veszélyhelyzeti intézkedéseket, amit 29-én még tizenöt napra meghosszabbítottak. Március 20-án beadhattam a kérelmeket a biztosítóhoz a kéthavi rendkívüli segélyre, mivel nem működhet a vállalkozás. Ez úgy elérhető, a minimálbér 70%-a, 661€, hogy megmarad a vállalkozás folytonossága, nem  kell  lemondani. Ehhez semmit nem kellett csatolni, online intézhető, csak nyilatkozni kell az adatok  valódiságáról. Tegnap igényelhettünk állami garanciával  bíró COVID-19 nevű kedvezményes vállalkozói kölcsönt, 5000€-t, ahova már kellett mellékelni a könyvelési dokumentumokat. Az első  évben havi 12€ a törlesztés, aztán havi 102€ lesz. 

Az első intézkedések között volt a jelzálog kölcsönök fizetési moratóriuma az év végéig, illetve egy gyors munkanélküli segély,  azoknak, akiket nem bocsátottak el, de  felfüggesztették a munkaszerződésüket a bezárt  vállalkozásoknál. Tegnap jött ki a szociális intézkedési csomag, amit a podemosos  miniszterelnök helyettes, az Iglesias hírdetett ki, ő volt a jó zsaru. A Sanchez mindig a korlátozásokat jelenti be .  Tehát 6 hónapig senkit nem lehet kirakni a bérelt lakásából, ha lejár a szerződése, automatikusan meghosszabbodik,  ės a bérleti díj nem  emelhető. Az alapvető  szolgáltatásokat - villany,  gáz,  víz- mindenhol biztosítani  kell. A kormány kimondta,  hogy senkit nem hagynak hátra, a legfontosabb az emberek  élete, túlélése, nem  a gazdasági  megfontolások.  Azt  majd  rendbehozzák, ha vége  lesz. Lehet egyezkedni a bérbeadókkal, lehet ilyen  célra  mikrohitelt felvenni, és  lehet  egyszerűen nem  fizetni... A bérlői szindikátus  szerint: No cobramos no pagamos! Ha nem keresünk, nem fizetünk. Senki  nem mutatott még  nekik olyan felmérést,  hogy a lakástulajdonosnak kenyérre kell a bérleti  díj, ellentétben a bérlők  családjával, akiknek  most  nincs, vagy csak jelentősen  kevesebb  a jövedelme. Aki befektetésnek  vette az ingatlant,  annak  nem  kell  törleszteni  idén, aki  meg pl örökölte, az kaphat jelzálogot a vagyonára, ha a bérleti  díjból  élt volna mégis. Szinte mindenki kérhet az  önkormányzatoktól egyszeri segélyt, max.900€, még a házartási alkalmazottak is.

Itt  Andalucíában a kijárási tilalmat az emberek komolyan veszik,  bár eddig elég sokat esett az eső, az is segített. A rendőrök főleg azt ellenőrzik,  hogy ne menj a playára, meg egy ember menjen be  egyszerre a boltba. Ne menj futni,  meg bulizni,meg ilyenek. Csak igazolt esetben lehet a települések között közlekedni, egy ülés sorban egy emberrel. Az üzletekben minden van, egyszer nem volt a Lidlben citrom. A férjem napi egyszer megy a kutyával sétálni, hogy Alfa ne csak  a patioban végezze a dolgát, és mozogjanak egy kicsit. Heti kétszer megy bevásárolni. Én és a velünk lakó legkisebb fiam, valamint a menyem és az unokám a bölcsi  és iskola bezárás, március 12 óta nem voltunk az utcán. 

Ma  hoztak egy amazonos csomagot,  a fickón nem volt semmi védő felszerelés. Eszembe sincs hülyėskedni a fertőtlenítgetéssel. Ki csinál ilyet? Hipóba áztatni a tojåst?! Mi, ameddig volt vendég, március elejéig,  naponta fogdostuk a kínaiak meg olaszok, meg mindenki ágyneműjėt, mostuk utánuk a fürdőt,  wc-t. Ha  elkaptuk, már rég túl vagyunk rajta, a lázunk és köhögésünk nincs  benne a statisztikában. Itthon vagyunk, tervezzük, hogyan tovább. Tartjuk a kapcsolatot a családdal és ismerōsökkel itt és Magyarországon. Olvasunk, játszunk, sütünk-fōzünk, megnézünk minden filmet és sorozatot, ami eddig kimaradt. A házban, ahol lakunk, csend van, nyugalom. Este nyolckor  a teraszon tapsolnak a lakók az egészségügyi dolgozók munkájáért. A vejem orvos, a kórházban dolgozik, maszkban és védõruhában,  de van heti 2 szabadnapja. Állítólag itt már tetõzött a járvány, csökken a megbetegedések aránya és elkezd nõni a gyógyultak száma. Meglátjuk. Ha tovább tart a karantén, azt is kibírjuk. Azt érzem, hogy nem hagynak magunkra.